Mindannyiunkban van valami közös.
Az, hogy kapcsolatokban élünk. Egészen pontosan:
„Kapcsolatokban születünk, kapcsolatokban sebződünk meg és kapcsolatokban gyógyulunk meg.”
– Harville Hendrix
Kapcsolódunk otthon, a munkahelyen, és kapcsolódunk most is, kedves Olvasóm.
Attól függően, hogy egy kapcsolatot mennyire engedünk közel magunkhoz, annál gazdagabb belső életet tudunk élni – viszont annál jobban tudunk sérülni is, ha úgy érezzük, hogy elárulnak minket.
A párkapcsolat mint választás
A párkapcsolat olyan kapcsolatunk, amit jó esetben mi választunk magunknak.
Indiában például gyakran a szülők választanak, ezért ott a kapcsolat elsősorban az elfogadáson alapul, és ha szerencséje van az ifjú párnak, még meg is szeretik egymást. Általában ott hosszabb élettartamú kapcsolatokra számíthatnak – ők azt mondják, mert mi a csúcsponton házasodunk össze, ahonnan csak lefelé vezet az út.
Párkapcsolatban élhetjük meg az élet olyan oldalát, amit más kapcsolatokban nem.
Itt lehetek igazán nő, és te itt lehetsz igazán férfi. Itt lehetünk férj és feleség, itt válhatunk anyává és apává, majd nagyszülővé is.
Karinthy Frigyes szavai ezt szépen megfogalmazzák:
„Ha egyedül vagyok egy szobában, akkor ember vagyok. Ha bejön egy nő, akkor férfi lettem. És annyira vagyok férfi, amennyire nő az, aki bejött.”
Ősi minták bennünk
A kapcsolódás ősi mintája férfi és nő között az utódok létrehozása, az élet továbbadása.
A befogadó és gondoskodó nő élete céljának sokáig a gyermek megszülését, életben tartását és felnevelését tekintette.
A férfi nem volt mindig jelen: vadászni, harcolni, felfedezni ment.
A nők csoportban, egymást támogatva éltek, őrizték a tüzet, és várták a férfit – akinek örültek, ha hazatért, főleg, ha zsákmányt is hozott.
Sok férfi ma is egy olyan otthonra vágyik, ahol nyugalom, meleg vacsora és örömteli fogadtatás várja.
A nő viszont, aki nap mint nap gondoskodó szerepben él, arra vár, hogy végre nő is lehessen – most, hogy a férfi hazaérkezett.
Amikor a szerepek eltávolítanak egymástól
A nők sokszor nagyon hosszú ideig képesek várni erre, mert mindig van valami fontosabb a család életében, mint az ő női minőségének megélése.
A férfi pedig úgy érzi: már meghódította ezt a nőt, már gyerekük is van – tehát az ősi feladat teljesítve, pipa. Inkább az anyagi biztonság megteremtésére fordítja az energiáját.
Nem érti, miért baj az, ha közben akad egy-egy női kaland, hiszen számára a család az első. A párterápián is gyakran a családot akarják megmenteni, nem a kapcsolatot.
A nő viszont arra vágyik, hogy ő is első lehessen a férfi életében.
Hogy egyszer ő legyen a First Lady.
Ez a vágy ott marad benne. Ha a férjétől ezt nem kapja meg, elsorvad, megbetegszik – vagy más adja meg neki. Az új férfi sokszor azért tud gyorsan célba érni, mert meglátja benne a nőt.
A szeretői viszony ezért működik: azt az érzést adja meg – ha csak rövid időre is –, hogy
„én vagyok az első, én vagyok a Nő.”
A kölcsönös sérülések spirálja
A nő otthon egyre követelőzőbb és kritikusabb lesz, mert nem kapja meg azt, amire vágyik.
Ha a férfi ezt más nőnek adja meg, és ez kiderül, a nő dühösebb lesz.
A férfi pedig, akinek önbecsülését az otthoni feszült légkör megingatja, újabb fényforrást keres – valakit, akinek a szemében ismét férfi lehet.
Ez egy tipikus forgatókönyv.
És ebbe még bele sem tettük a sémáinkat, a családi mintázatainkat, a gyerekkori sérüléseinket, a munkahelyi stresszt vagy a gyereknevelés feszültségeit.
A modern párkapcsolat dilemmája
Ma már nem az élelem vagy a fedél a fejünk felett az első számú probléma.
Ezért egyre többet gondolkodunk azon, mi a jó nekünk a kapcsolatban – és ha a mérleg negatív oldala túl nehéz lesz, lépnünk kell.
Ha távolabbról ránézünk a párkapcsolatokra, láthatjuk, mennyire messze vagyunk még a harmonikus működéstől.
Elsősorban azért, mert magunkkal sem vagyunk tisztában, a másik működésével pedig végképp nem.
És van egy fájdalmas igazság:
még ha mindent meg is teszünk a kapcsolatért, akkor sincs garancia arra, hogy örökké tart.
Akkor miért csináljuk mégis?
Felmerül a kérdés: miért kezdünk bele újra és újra?
Meg kell tudnunk fogalmazni – magunknak és a mai kor számára is –, hogy mit keresünk mi nők a férfiakban, és mit várnak ők tőlünk.
Még mindig a mamutot várjuk?
Még mindig az utódnemzés a fő feladat?
Ha nő vagyok, több női szerepem van, és nem biztos, hogy mindet meg tudom élni. Ha hiány marad bennem, azt szeretném betölteni.
Ha férfi vagyok, ugyanez igaz rám is.
És a szerepeken túl felmerül a kérdés:
ki vagyok én valójában?
Ami mindannyiunkban közös
Amit biztosan tudunk: minden ember arra vágyik, hogy szeressék, elfogadják, elismerjék, és hogy tartozzon valahová.
Ezért kell társ.
Hogy legyen valaki, akivel osztozunk az élet jó és rossz dolgain.
Aki lát engem, és akit én is látok.
Mert jó szeretni és szeretve lenni.
Jó valahová tartozni. Jó MI lenni.
De ez munka. Folyamatos törődés.
A kapcsolat nem működik magától – könnyen elromlik, ha nem figyelünk egymásra.
Hogyan tovább?
A kérdés az, hogyan tudunk együttműködni egymással:
a kapcsolatban, a válás során – és utána.
Ha benned is vannak kérdések, és szeretnél tisztábban látni ebben az élethelyzetben,
Itt tudsz bejelentkezni hozzám.
Ha inkább olvasnál, a könyvem segít eligazodni a párkapcsolati és válási folyamatok érzelmi térképén:
Itt tudod megnézni a könyvet.
És ha szeretnél egy támogató közösséget, ahol őszintén lehet beszélni a kapcsolati válságokról és az újrakezdésről, csatlakozz a zárt Facebook-csoporthoz.
Szeretném, hogy a válás körüli élethelyzetben tisztán láss, és együtt megteremtsük egy szeretetteljes, békés váláskultúra alapjait.
Spanyolországi elvonulás – mi ezt így gondoljuk:
„Néha csak egy pillanat kell ahhoz, hogy máshogy lásd az életed.”
Egy támogató női kör, ahol megtartanak és megértenek.
Egy különleges hely, ahol feltöltődsz és magadra figyelsz.
Napfény. Tenger. Spanyol életérzés.
Támogató csoport, Te és Mi hárman:
3 szakterület – 3 életút – 3 korosztály.
Rálátás, Rendrakás, Építkezés.
Kívül-belül, szívvel – lélekkel.
Ha elakadtál a párkapcsolatodban,
ha válásban vagy,
ha újrakezdenél,
gyere velünk, ahol megnézzük
hol tartasz most,
mi vár rád, és
merre indulj tovább.
Várunk Benidormban!